A Népi Építészeti és Tájház Központ és a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége 2026-ban is megszervezte Tájházi Műhely workshop-sorozatát, amelynek keretében olyan gyakorlatokat, jó példákat és általános irányvonalakat vázoltunk fel, amelyeket a tájházak és szabadtéri múzeumok saját működésükbe beépítve elindulhatnak, illetve előrébb haladhatnak a szakszerű és hiteles ismeretátadás, valamint a közösségi intézménnyé válás útján.

Az idei évad a helyi értékekre és a helyi turizmusra fókuszált, hiszen a tájházak települési szinten kiemelt szerepet tölthetnek be a helyi értékek megőrzésében és bemutatásában, ezáltal pedig a helyi turizmus fejlesztésének is fontos szereplőivé válhatnak.

A négy műhelyalkalom során a témát több oldalról is megközelítettük, az egyes alkalmakon pedig más-más kérdésre helyeztük a hangsúlyt:

• 2026. március 13. A gasztronómia megjelenítése a szabadtéri múzeumokban
• 2026. május 15. Az étel mint örökség
• 2026. május 29. Helyi turizmus
• 2026. június 12. Helyi együttműködések és partnerségek

 

2026. március 13. A gasztronómia megjelenítése a szabadtéri múzeumokban

Az első műhely 2026. március 13-án valósult meg A gasztronómia megjelenítése a szabadtéri múzeumokban címmel. A tájházak és szabadtéri múzeumok berendezéseiben számtalan tárgy kapcsolódik a táplálkozáshoz, ezért érdemes kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket. A műhely keretében azt jártuk körül, hogyan jeleníthető meg a gasztronómia a szabadtéri múzeumokban úgy, hogy az egyszerre legyen hiteles, színes és élményszerű a látogatók számára.

Az idei Tájházi Műhely sorozatot dr. Bereczki Ibolya, a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségének elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében felhívta a figyelmet arra, hogy „enni jó, ételt készíteni jó, vendégül látni jó”, ugyanakkor a szabadtéri múzeumi keretek között a hitelesség kérdése megkerülhetetlen. Az intézményeknek a jókedv és a finom ételek biztosítása mellett a hiteles ismeretátadásért is felelősséget kell vállalniuk.

Az előadások sorát Nagyné dr. Batári Zsuzsanna, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum általános főigazgató-helyettese nyitotta meg. A szentendrei Skanzen példáin keresztül inspiráló ötleteket mutatott be az ételörökség lehetséges megjelenítési módjaira vonatkozóan, és számos példával szemléltette, hogy a gasztronómia milyen sokféle módon jelenhet meg a múzeumokban. Előadásában kitért a kutatások fontosságára, valamint a műtárgyvédelmi szempontokat is figyelembe vevő ételmegjelenítésre is.

Az első előadáshoz kapcsolódva Fehér Dóra, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum közönségszolgálati koordinátora bemutatta a Skanzen gasztronómiai jó gyakorlatait. Elsősorban a specifikált ismeretátadás néhány példájára, az élő múzeumi helyszínekre, valamint a tematikus és kerékpáros túrákra fókuszált.

Fancsalszki Noémi, a Népi Építészeti és Tájház Központ néprajzos muzeológusa a tájházi programok alapjául szolgáló gasztronómiai kutatások lehetséges forrásairól tartott előadást. Ismertette, miért van szükség ezekre a kutatásokra, illetve hol és milyen forrásokban érdemes keresni. A szükséges információkat a helyi lakosoktól, online adatbázisok és néprajzi gyűjtések együttes vizsgálatával szerezhetjük meg. A kutatások egyrészt a hitelességet szolgálják, másrészt lehetővé teszik olyan ételek elkészítését is, amelyek gyakorlata már nem él.

A következő előadásban Sárosi Eleonóra természetpedagógus és agrármérnök, a Debreceni Egyetem munkatársa a lokális és szezonális alapanyagok használatának fontosságára hívta fel a figyelmet. Elfeledett alapanyagok és táji jellegzetességek mentén mutatta be, milyen ételeket fogyasztottak elődeink.

Dr. Szegedy-Kloska Tamás, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatói kabinetvezetője konkrét kutatási és kiállítástervezési lehetőségeket ismertetett. Az erdélyi örmény konyha példáján keresztül mutatta be a Skanzen Erdély épületegyüttesének előkészítése során alkalmazott kutatási módszertant.

Az alkalom utolsó előadásában Mertz Judit közművelődési szakember Mezőberényről hozott jó gyakorlatokat, és bemutatta a többnemzetiségű települések gasztronómiai sokszínűségében rejlő lehetőségeket. A mezőberényi nemzetiségek konyhájáról az Ízőrzők című műsorban való megjelenésükön keresztül beszélt.

Az első workshop iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés, összesen 48 fő vett részt rajta.

Az esemény felvétele visszanézhető a YouTube-csatornánkon.

 

2026. május 15.  Az étel mint örökség

A következő Tájházi Műhely alkalmat 2026. május 15-én szerveztük meg Az étel mint örökség címmel. Az alkalom középpontjában a gasztronómiához kapcsolódó értékőrzés, valamint ennek tájházi megjelenítési lehetőségei álltak. A központi kérdés az volt, hogy hol a helye a gasztronómiának a tájházakban. Az előadások és a közös gondolkodás során olyan gyakorlati kérdések is felmerültek, mint hogy mit főzzünk a tájházban és milyen forrásokból meríthetünk hozzá inspirációt, miként mutathatók be a hagyományos ételkészítési technikák és eszközök, illetve hogyan kapcsolható össze a gasztronómiai örökség bemutatása a fenntarthatóság szempontjaival, például a hulladékmentes szemlélettel, a szezonális étkezéssel és a helyi alapanyagok használatával.

A köszöntőt Nagyné dr. Batári Zsuzsanna, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum általános főigazgató-helyettese tartotta. Az ételörökség témája kapcsán az adaptálhatóság fontosságát emelte ki: az értékek megőrzése és bemutatása mellett fontos, hogy a korábbi, fenntartható ételkészítési technológiákat és alapanyagokat, valamint a szezonalitást is beépítsük a mai gyakorlatokba.

Az első előadást dr. Bereczki Ibolya, a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségének elnöke tartotta. Az előadás keretében a gasztronómia rendkívül összetett fogalmát járta körül, és bemutatta, milyen sokféle módon fonódik össze az étel és a kultúra, valamint hogy mindez hogyan jeleníthető meg a tájházakban.

Kész Réka, a Sóstói Múzeumfalu néprajzos segédmuzeológusa a lakóhelyüket kényszerűen elhagyó ukrajnai menekültek szellemi kulturális örökségének védelmét célzó mintaprojektben való részvételüket ismertette, különös tekintettel annak gasztronómiai vonatkozásaira. A projekt a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) szervezésében valósult meg, és jól példázta az étel kiemelkedő szerepét az emberi kapcsolatokban: a közös ételkészítés hozzájárul a közösségépítéshez és az otthonosság érzésének megteremtéséhez.

Fancsalszki Noémi, a Népi Építészeti és Tájház Központ néprajzos muzeológusa a tájházak tárgyi örökségének gasztronómiai vetületeiről tartott előadást. Kifejtette, hogy a tájházi ismeretátadás során milyen sokféle témát érinthetünk a megőrzött tárgyak kapcsán, a társadalmi és nemi szerepektől a szokásokon és a térhasználaton át a különféle munkafolyamatokig. A tárgyi örökség kapcsán ugyanakkor a változásokra is reflektálhatunk: jó példa erre a tűzhely, amelynek változásával együtt a konyhai tárgykészlet is folyamatosan átalakult.

A következő előadást Nardai Anita, a Magyarpolányi Német Nemzetiségi Egyesület elnöke tartotta, aki Magyarpolány példáján keresztül mutatta be a Hagyományok, ízek, régiók programot, valamint a HÍR védjegy előnyeit és a hozzá kapcsolódó népszerűsítő törekvéseket.

Ezt követően Arkhely Fruzsina, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Központjának szakmai referense következett, aki a gasztronómia témáját a szellemi kulturális örökség oldaláról közelítette meg, és a molnárkalács borsodnádasdi hagyományát mutatta be. Felvázolta azt a hagyományteremtő munkát, amelynek eredményeként a molnárkalács sütése ma Borsodnádasd örökségének fontos részét képezi.

A nap utolsó előadója Bagyinka Tímea dietetikus, sportrehabilitációs és sportrekreációs szakoktató volt, aki arra kereste a választ, hogy az étel mint örökség hogyan jelenik meg a jelenünkben, hogyan adaptálható a jövőbe, illetve miben nyújt követendő példát elődeink étkezési kultúrája. Előadásában rámutatott az étkezési szokások változásaira: a sokszorosan feldolgozott élelmiszerek és a gyorsétkezés jól példázzák a mai ember megváltozott viszonyát az étkezéshez, amelyben a létfenntartás mellett egyre nagyobb szerepet kap az élvezeti érték. Ezzel párhuzamosan azonban egyre népszerűbbé válnak olyan, korábban természetesnek számító gyakorlatok is, mint a vadkovász használata, a fermentálás vagy az idényjellegű étkezés.

A második alkalomra 26 érdeklődő jelentkezett.

Az esemény felvétele visszanézhető a YouTube-csatornánkon.

 

2026. május 29. Helyi turizmus

A következő Tájházi Műhelyt 2026. május 29-én Helyi turizmus címmel szerveztük meg. Az alkalom köszöntőjét Prikler Szilvia Beatrix, a Népi Építészeti és Tájház Központ vezetője mondta, amelyben a helyi turizmus fontosságát abban ragadta meg, hogy annak megerősödése gazdasági és kulturális fellendülést hozhat magával.

Az első előadást dr. Csonka-Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Központ vezetője tartotta, aki a szellemi kulturális örökség helyi turizmusban betöltött szerepéről beszélt. Előadásában rávilágított arra, hogy a helyi értékek iránt a lokális közösségeken kívül sokkal tágabb körökben is mutatkozik érdeklődés.

A következő előadásban Tompos Krisztina, a Szellemi Kulturális Örökség Központ szakmai referense az Európa Tanács Kulturális Útvonalak Programját mutatta be, amelyen keresztül egy konkrét lehetőséget ismertetett a helyi értékek láthatóvá tételére.

Hegedűsné Majnár Márta, a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségének ügyvezető elnöke a noszvaji szilvalekvár sikertörténetén keresztül egy konkrét jó gyakorlatot mutatott be. Kiemelte, hogy a látogatók számára nagy vonzerővel bír, ha bekapcsolódhatnak egy élő hagyományba, amelyhez a hiteles helyszínként működő tájházak megfelelő hátteret biztosíthatnak. Előadásában arra is kitért, hogy hogyan válhat valami helyi termékké, valamint milyen nehézségek és sikerek kísérhetik egy helyi kezdeményezés megvalósulását.

Faár Tamara, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közönségszolgálati Osztályának vezetője a helyi értékekre épülő rendezvényszervezésről tartott előadást. Felvázolta a kulturális rendezvények alapelveit, amelyek betartása nagyban hozzájárulhat a hiteles és sikeres programok megvalósításához, emellett konkrét, bármely tájházba adaptálható jó tanácsokat is megfogalmazott. Előadása elsősorban a gasztronómiai fókuszú rendezvényekre koncentrált. Ezek kapcsán kiemelte, hogy érdemes párbeszédet kialakítani a tradicionális és a modern gasztronómia között, hiszen az ilyen események olyan közönséget is megszólíthatnak, akik máskülönben aligha látogatnának el egy tájházba.

A két utolsó előadás azt a kérdést járta körül, hogy milyen előnyökkel járhat, ha a tájházak és a szabadtéri múzeumok összefognak a hagyományéltető módszertant követő óvodapedagógusokkal.

Szigethy Zsófia, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Ismeretátadási Osztályának vezetője a hagyományéltető óvónők és a Skanzen együttműködéseiről, valamint ezek tájházi adaptációs lehetőségeiről beszélt. Kiemelte, hogy az óvodai nevelés és a múzeumi dolgozók céljai alapvetően nem térnek el egymástól, így az együttműködés mindkét fél számára előnyös lehet.

A program zárásaként a gombai Gólyafészek Óvoda és Mini Bölcsőde két óvodapedagógusa, Borbásné Varga Ildikó és Takács Katalin konkrét példákon keresztül mutatta be a gombai néphagyományőrző óvoda jó gyakorlatait.

A harmadik alkalom iránt 27 fő érdeklődött.

Az esemény felvétele visszanézhető a YouTube-csatornánkon.

 

2026. június 12. Helyi együttműködések és partnerségek

A Tájházi Műhely workshop-sorozat 2026-os utolsó alkalmát június 12-én Helyi együttműködések és partnerségek címmel tartottuk. Együtt erősebbek vagyunk, és fontos, hogy szükség esetén legyen kihez segítségért fordulni – nincs ez másként a tájházak esetében sem. A műhely keretében számos hasznos tanács hangzott el arról, mire érdemes odafigyelni a különböző intézményekkel és szervezetekkel való eredményes kapcsolatok kialakítása során, emellett több sikeres együttműködés történetét is megismerhettük. Az idei utolsó alkalmat dr. Bereczki Ibolya, a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségének elnöke nyitotta meg köszöntőjével.

Az első előadást Kovács István, az oszkói Hegypásztor Kör elnöke tartotta. Előadásának középpontjában az önkormányzatok és a civil szervezetek együttműködése állt. Felhívta a figyelmet arra, hogy minden szervezeti egységnek megvannak a maga erősségei és korlátai. Ha ezeket felismerjük, és egymást kiegészítve dolgozunk, eredményesebbé válhat a közös munka, hiszen a jó együttműködések alapja a kölcsönösség.

Ezt követően Ungvári-Kmellár Viktória, a Vasi Skanzen intézményvezetője Kapcsolatépítés a Nyugat-dunántúli tájházakban címmel tartott előadást, amelyben a Vasi Skanzen és a nyugat-dunántúli tájházak közötti együttműködéseket, valamint nemzetközi kitekintésként a HOUSES to go – Tájházak Útja című szlovén–magyar Interreg projektet ismertette.

Szallós-Kis Judit, a Máréfalvi Tájház vezetője a Romániában működő Iskola másként programhoz kapcsolódva osztotta meg gondolatait az iskolai programokban való szerepvállalás lehetőségeiről.

Kormányos Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója az intézmény közösségszervező és koordináló szerepét, valamint az együttműködésekben betöltött feladatait mutatta be. A határon túli magyar tájházak számára különösen fontos és nagy segítséget jelenthet, ha egy nagyobb, összefogó kulturális intézmény támogatja és segíti a munkájukat.

A határon túli kulturális intézmények meghatározó szerepéről szóló előadások sorát dr. Salló Szilárd, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szaktanácsadója folytatta, aki saját intézményük működését és az elmúlt években elért jelentős eredményeit, sikereit mutatta be. Előadásán keresztül jól kirajzolódott, hogy egy aktív kulturális intézmény milyen sokféleképpen tudja támogatni a helyi közösségeket.

A műhely utolsó előadója Ablonczy Dániel, Cigánd Város alpolgármestere volt, aki a Bodrogközi Múzeumporta példáján keresztül mutatta be a lehetséges helyi partnereket, valamint az együttműködéshez szükséges kapcsolatok kialakításának és a partnerek elérésének lehetőségeit.

Az év utolsó Tájházi Műhelyén 28 érdeklődő vett részt.

Az esemény felvétele visszanézhető a YouTube-csatornánkon.

 

Szathmáry Dorka